- Christian itt vagy? – egy nem túl mély férfihangot hallottam.
- Egy pillanat és megyek – válaszoltam. Gyorsan kiszálltam a kádból és egy törölközőt tekertem magam köré. Így mentem megnézni ki van itt.
- Ó, szia! Én Christian Hornert keresem, nem tudod vé… - a mondat közepén vette észre, hogy csak egy fürdőlepedő van rajtam.
- Ő a keresztapám, Teresa vagyok.
- Teresa! Hát persze, Christian mesélt rólad. Sebastian vagyok, Vettel. – mosolygott kedvesen és kezet nyújtott.
- Nagyon örülök, hogy megismertelek – mosolyogtam vissza, majd kezet ráztunk.
- Ne haragudj, nyilván eltévesztettem a szobát.
- Igen, Christian a szemköziben van.
- Rendben, köszönöm. Te is velünk eszel, ugye?
- Igen.
- Akkor jobb lesz, ha sietsz, 15 perc múlva vacsi – megint mosolyra húzódott a szája, de most mellé a hasát is megsimogatta.
- Oké, sietek. Ott találkozunk.
Becsuktam az ajtót és rohantam öltözködni. Ha elkések a vacsoráról Christian levágja a fejem, ebben biztos voltam. Rekord idő – 10 perc – alatt elkészültem, de már így is csak öt percem maradt megtalálni az ebédlőt. Épp kezdtem pánikba esni, mikor kopogtattak az ajtón.
- Teresa itt vagy még? – hallottam Christian hangját.
- Igen, most indulok – hatalmas kő esett le a szívemről.
- Rendben, akkor menjünk. Kipihented magad?
- Igen, mondjuk. Megfürödtem, csak közben elaludtam és…
- Találkoztál Sebastiannal – mosolygott. - Elmesélte. Rendes fiú, nem?
- Őőőh… Igazából, csak pár szót beszéltünk, de szimpatikus.
- Örülnék, ha barátok lennétek.
Ezen meglepődtem. – Azt hittem nem szabad zaklatnom a pilótákat.
- Ó, ő ezt nem veszi zaklatásnak. Sőőt… - próbálta elfojtani a mosolyát, de nem igazán sikerült. Sosem volt jó, az érzelmei rejtegetésében.
- Sőt, mi? – kérdeztem rá.
- Megérkeztünk. Majd később folytatjuk. Bemutatlak.
- Ez igazán nem szükséges, be tudok mu…
- Hölgyeim és uraim, ő itt Teresa, a keresztlányom – szakított félbe.
A teremben mindenki felénk fordult és szélesen mosolygott. Néhányan pedig még a pezsgős poharukat is a magasba emelték tiszteletemre. Én csak álltam ott és mosolyogtam. Rengetegen voltak. Ilyen sok ember előtt még sosem mutattak be. És most mind azt várták, hogy megszólalok. Szerencsére Christian kisegített.
- Elnézést, de Teresa most nagyon fáradt, ezért csak megvacsorázik és megy is vissza a szobájába pihenni.
Átkarolta a vállamat és az asztalunk felé terelgetett, ami természetesen a terem közepén állt. Sebastian már ott ült, de a másik pilóta még nem.
- Úgy tűnik, Mark késik – szólt Christian „üdvözlésképp” Sebastianhoz.
- Igen, kissé elhúzódott az egyik interjú, de szerintem perceken belül itt lesz. Örülök, hogy látlak Teresa. Ezek szerint sikerült elkészülnöd. – konstatálta mosolyogva.
- Igen, épp időben – mára már túl sok volt nekem ezekből a kényszeredett mosolyokból, ezért fejfájásra hivatkozva úgy döntöttem, megkérem Christiant, hogy hozassa fel a vacsorámat. Bele is ment, nyilván azért, hogy nehogy valami olyat tegyek, amivel megalázó helyzetbe hozhatom őt vagy magamat. – Akkor majd holnap találkozunk.
- Igen, reggel fél nyolcra legyél készen, nyolcra jön a kocsi értünk. Sebastian majd körbe kísér a pályán.
- Rendben, jó éjt!
A legkisebb feltűnéssel, de mégis nagyon gyorsan ki akartam kerülni ebből a helységből. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót fellélegeztem, hogy legalább ma estére vége a színjátéknak. Nem akartam elhinni, hogy az egész nyaramat így kell töltenem. Megint Hannah-ra gondoltam és arra, hogy mennyire jó lenne most vele a tengerparton napozni. Szánalmasnak tartottam az életem. Nem is néztem magam elé, lehajtott fejjel indultam a szobámba. Egy sarkon fordultam be, mikor hirtelen beleütköztem valakibe. Úgy tűnt, hogy nagyon siet valahova, ezért nem vett észre.
- Ne haragudj – szóltam bocsánatkérően, majd alaposabban szemügyre vettem. Magas, vékony férfi volt sötétbarna hajjal és gyönyörű zöldes-barna szemekkel.
- Semmi gond. Jól vagy? Nem ütötted meg magad?
- Nem. Minden oké – nem bírtam mást kinyögni. Ha volt férfi, akire azt lehetett mondani, hogy szép, akkor ő az volt. Csak bámultam…
- Bocsáss meg, de nekem most mennem kell. Remélem, találkozunk még. – mosolygott és megérintette a vállam.
- Én is – önkéntelenül is visszamosolyogtam és továbbra is csak bámultam.
- Akkor… Szia! – köszönt el.
- Viszlát! – nem tudtam csak úgy egyszerűen sziát köszönni neki.
Még vagy két percig álltam ott megdöbbenten. Soha nem találkoztam még ilyen férfival. Nem is egyszerűen csak szép volt, hanem tökéletes. Minden egyes sejtjéből üvöltött a tökéletesség. Kábultan értem vissza a szobámba és egész éjszaka ő járt a fejemben. De még csak a nevét sem kérdeztem meg. Ez is csak velem fordulhat elő. Végre találtam valakit, aki miatt érdemes itt lenni, erre ezt is elcseszem…
Másnap reggel még mindig a „Tökéletes Férfi” járt az eszemben és tudom, szörnyen hangzik, de egyáltalán nem bántam. Mindenféléket fantáziáltam róla, először csak „enyhébb” dolgokat, mint például milyen lehet megérinteni az arcát, majd később már olyanok jártak a fejemben, hogy milyen lehet a csókja. Egész biztos, hogy tökéletes. Ezen nem is kellett sokat gondolkoznom.
Képzelgéseimből halk kopogtatás ébresztett fel.
- Teresa, kész vagy? – hallottam Christian hangját.
- Igen, kész! Gyere be. Egy perc és indulhatunk.
- Rendben. Sajnos úgy alakult, hogy Seb és Mark nem velünk jönnek, de a pályán bemutatlak az ausztrál versenyzőnek is.
- Oké - nem lelkesedtem túlságosan az ötletért, nem volt kedvem még egy nyálas ficsúrt megismerni. Sebastian kedves volt, mosolygós, de néha már az idegeimre ment. Ha vele kell körbejárnom a pályát, felakasztom magam – gondoltam. – Christian… Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha nem zaklatnánk Sebet és egyedül járnám be a pályát. Hoztam görkorcsolyát, jót tenne egy kis mozgás, egész nap a szobában ülök.
- Én benne vagyok – vigyorgott. Nyilván örült, hogy minden a megszokott kerékvágásban fog történni.
Míg beértünk a paddock-ba háromszor ellenőriztek mindenkit. Aztán végre kiszállhattam a kocsiból. Csodálatos idő volt. Elindultunk a Red Bull motorhome-ja felé, közben pedig ismét a tegnapi férfi járt az eszemben. Nagyon-nagyon szerettem volna újra látni.
- Teresa, kérlek negyed tízre mindenképp érj vissza ide. Nem szeretném, ha már az első napon elkeverdnél, vagy valami baj történjen veled.
- Rendben – mosolyogtam rá bíztatóan. – Semmi rosszat nem fogok csinálni, és nem kell aggódnod, visszaérek időben. Hol öltözhetek át?
- Menj itt egyenesen, aztán majd meglátsz egy hatalmas Red Bull feliratot az egyik épületben. Abba menj be és válassz egy szobát.
- Oké, köszönöm. Akkor negyed tíz után találkozunk.
- Igen, jó szórakozást!
Szia!
VálaszTörlésNos őszinte leszek még sosem olvastam olyan sztorit amiben Mark a főszereplő! De ez nagyon tetszik nekem! Komolyan! :)
ami a fejezetet illeti, nagyon jó lett. Szegény Teresa biztos szívesebben töltené a szabadidejét a tengerparton vagy valahol máshol, de jó hogy itt tölti így legalább van mit olvasni! :D (Nos jó ez nagyon hülye poén volt! :D) Nagyon tetszett a "Tökéletes Férfis" rész. Van egy sejtésem hogy ki lehet... :P
Minden esetre siess a következő résszel mert várom!
Puszi
Zsömi
Szia!
VálaszTörlésCsatlakoznom kell az előttem szólóhoz, nem láttam még történetet Mark főszereplésével, de határozottan tetszik. :) Teresa személyisége szimpatikus, és teljesen megértem, hogy nem tudja élvezni a Forma1-et egyelőre, de majd belerázódik :)
Nagyon tetszett, várom a folytatást :)
puszi, Dorcsy